A Dracula simia, közismertebb nevén a „majomarcú orchidea”, az egyik legismertebb és legikonikusabb faj a Dracula nemzetségben. Nevét onnan kapta, hogy virágainak belső mintázata meglepően hasonlít egy kismajom arcára – a két „szem”, az „orr” és a „száj” formája természetes módon rajzolódik ki a sziromfelületeken. A virág színe változatos lehet: barnás, vöröses, sárgás vagy ezek keveréke, gyakran kontrasztos sötét mintákkal, a három sziromnyúlvány pedig hosszú, lefelé ívelő.
Ez a faj Ecuador és Peru hűvös, magashegységi köderdőiben őshonos, 1000–2000 méteres tengerszint feletti magasságban. Természetes élőhelyén a fény szűrt, a levegő páradús, és a napi hőingadozások mérsékeltek. Ahhoz, hogy otthoni körülmények között is jól fejlődjön, ezeket a környezeti feltételeket érdemes minél pontosabban utánozni.
A Dracula simia hűvös éghajlatot igényel, nappal 14–20 °C, éjjel akár 10–12 °C-ra is lehűlhet a hőmérséklet. A páratartalomnak magasnak kell lennie – legalább 80% körüli –, amit párásítással és nedves közeggel lehet fenntartani, ugyanakkor folyamatos levegőmozgásra is szükség van, hogy a gyökerek ne rothadjanak el. Legjobban terráriumban, üvegházban vagy egy jól beállított orchideaszekrényben tartható.
A növény epifita, tehát lazán tömött sphagnum mohában vagy laza, szellős kéregkeverékben, például hálós kosárban érzi jól magát. A közeg legyen folyamatosan enyhén nedves, de a pangó vizet kerülni kell. Csak tiszta, lágy vizet – például esővizet vagy szűrt vizet – használjunk, és a locsolást célszerű reggelre időzíteni.
A Dracula simia nemcsak a különleges megjelenése miatt vonzó, hanem azért is, mert virágai hűvös körülmények között egész évben képesek megjelenni. Bár gondozása nem kezdőknek való, a megfelelő környezet kialakításával hosszú távon is fenntartható, és virágzáskor valóban különleges élményt nyújt – mintha egy apró, mosolygós majom tekintene ránk a virág közepéből.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.