Paphiopedilum sulivongii

Paphiopedilum sulivongii egy apró termetű, de látványosan mintázott papucsorchidea faj, amely Észak-Laos mészkősziklás, párás erdőiben honos, általában 500–800 méteres tengerszint feletti magasságban. Ez a ritka növény a természetben gyakran mohával borított, humuszos sziklákon telepszik meg, szűrt fényű, nedves környezetben – hasonló feltételeket igényel a termesztésben is. Korábban a Paphiopedilum barbigerum egyik változataként tartották számon, de ma már önálló fajként ismerik el.

A növény kompakt habitusú, levelei rövidek, világoszöldek, enyhén matt felületűek, márványozás nélkül. A levélzet rendezett tőlevélrózsát alkot, amitől a növény még virágzás nélkül is mutatós. A virágszár egyetlen, arányos és karakteres virágot hoz, melynek átmérője kb. 6–8 cm. A virág felső szirma szélesen ívelt, fehér vagy zöldes alapon mélybordó vagy lilásbarna erezettel díszített, gyakran hálószerű mintázatot mutat. Az oldalsó szirmok rövidek, enyhén hullámosak, sötétebb tónusúak. A papucs telten felfújt, zöldes-barnás színű, gyakran rózsás beütéssel.

Paphiopedilum sulivongii világos, de közvetlen naptól védett helyen fejlődik legszebben. Ideális számára a szórt fény, meleg–mérsékelt hőmérséklettel: nappal 20–24 °C, éjszaka 14–17 °C körüli értékekkel. A páratartalom legyen stabilan magas (60–70%), és a közeg mindig enyhén nedves – soha ne száradjon ki teljesen, de a pangó vizet is kerülni kell. Laza, jól szellőző ültetőkeverék szükséges, amely finom fakéregből, perlitből és kevés sphagnum mohából állhat. A virágzás időszaka rendszerint kora tavaszra vagy őszre esik, és a virág akár 4–6 hétig is megőrzi szépségét.

Ez a faj különösen alkalmas kisebb gyűjteményekbe vagy párásabb beltéri környezetbe, ahol korlátozott a hely, de nem szeretnénk kompromisszumot kötni a növény különlegességében. Paphiopedilum sulivongii finom rajzolata, kompakt mérete és természetes eleganciája miatt igazi kis ritkaság a papucsorchideák világában.