Általános tanácsok hoyák tartásához

Ezt a trópusi növényt gyakran viaszvirágnak nevezik, mert többségüknek vastag, viaszos levelei vannak.
A trópusi Ázsiából, a Csendes-óceáni szigetekről és Ausztráliából származnak, leginkább kúszónövények és epifitaként nőnek a trópusi erdőkben, ahol más növények között kúsznak fel sziklákra, ágakra, vagy éppen azokról lógnak lefelé.

Mindegyiknek megvan a maga sajátos igénye, ez tehát csupán egy általános útmutató, azonban célszerű az adott növény élőhelyi körülményeit, talaj, fény és hőigényét tanulmányozni és ezekre figyelemmel lenni az otthoni  tartása során.

Hőigény: néhány fajtól eltekintve (pl a Hoya carnosa, amely a hűvösebbet kedveli) mérsékelt és meleg hőigényűek, tehát itthon ősztől, amikor az éjjeli hőmérséklet tartósan 15-18 C alá megy, nem tarthatóak kint, már be kell vinnünk őket egy fűtött, világos helyiségbe, szobába, növényházba vagy teraszra, ahol a hőmérséklet éjszaka is legalább 15-16 C fok. Tavasztól, mikor az éjszakai hőmérséklet már tartósan 15-18 C fok felett van, ha tudjuk, kitehetjük a kertbe, teraszra, a déli naptól védett helyre.

Fényigény: a közvetett, szűrt fényt kedvelik, mert a közvetlen, déli napfény számukra túl erős, és bár többségük levele vastagabb és viaszosabb, a déli napfény mindenképpen kerülendő. A közvetlen napfény elősegíti a virágzásukat, de ügyeljünk arra, hogy az csak kora reggel vagy késő délután érje a növényeket, mert ez még nem elég erős ahhoz, hogy megégesse a hoya leveleit.
Ha a hoya levelei sárgulnak, és világos helyen tartjuk, érdemes olyan helyet keresnünk, ahol a növény kevesebb napfényt kap. A túl sok fény miatt sárgulhatnak a levelei.
A legtöbb hoya számára  egy délre vagy nyugatra néző helyiség vagy terasz, vagy kertrész a legjobb választás.

Talaj: levegős, laza, jó vízelvezetésű keverékben tartsuk, amelyben viszont gyakrabban kell öntöznünk. Ha kötöttebb a talaj, az ritkább öntözést kíván. Jó választás számukra egy jó minőségű általános virágföld, kertészeti perlittel, és némi apró orchideakéreggel, seramissal, apróbb keramzyttal (égetett agyaggolyó) keverve. A hoyak az enyhén savas vagy semleges pH-jú (6,1-7,5) földkeveréket szeretik leginkább.

Metszés : nem szabad levágni a hosszú hajtásokat, mert ezeken majd  levelek és virágkocsányok nőnek. Tarthatjuk a növényt egy hajlízott bambusz vagy műanyag futtatóra feltekerve. A kereskedelemben többféle rács, futtató is kapható, ami erre alkalmas.
Vagy hagyhatjuk növényünket lefelé lógni (ahogyan többségük a természetben is él) pl egy függőkosárba ültetve.

Átültetés : a hoyák nem szeretik, ha gyökereiket megbolygatjuk, ezért évekig tarthatóak ugyanabban a cserépben, de célszerű őket tavasszal és nyáron tápozni, továbbá friss ültetőanyagot tenni a tetejére, ezzel is frissítve a talaját. Ha szükséges az  átültetés, akkor azt tavasszal tegyük meg, és a gyökerek épségére  nagyon figyeljünk. Nem kell eltávolítani az összes régi földet, csak rázzuk le róla a fellazult és felesleges részeket. A hoyák szeretnek szorosan a cserépben lenni és növekedni.

Öntözés és tápoldatozás: tavasszal és nyáron többet kell öntözni a hoyákat, de mielőtt meglocsoljuk, mindig ellenőrizzük, hogy a talaja száraz-e. A hoya közegének két öntözés között ki kell száradnia, mielőtt újra megöntözzük, mert meglehetősen érzékenyek a túlöntözésre, ami gyökérrothadást okozhat.
A talaj megvizsgálásával vagy a cserép megemelésével ellenőrizhetjük, hogy száraz-e a közeg. Ha a talaj az ujjunk alatt bemélyed és könnyen visszahúzódik, akkor még kellően nedves, és még nem kell öntözni Amikor a talaja már nem  mélyed be olyan könnyen, megöntözhetjük a növényt. Télen nem kell gyakran öntözni a növényt, de ez függ a helyiség hőmérsékletétől is, ahol tartjuk.
A téli hónapokban elegendő lehet 2-4 hetente öntözni. Ha ráncosodást tapasztalunk a leveleken, és már 2-3 hete nem öntöztük, akkor kapjon kevés vizet.  Ügyeljünk arra, hogy a gyökérrothadás megelőzése érdekében rendszeresen ellenőrizzük öntözés előtt a talajt, továbbá  egyszerre inkább kevesebb vizet adjunk neki, és ha látjuk, hogy nagyon gyorsan felszívta, adhatunk neki pótlólag még egy keveset.
Tápozni tavasztól őszig tanácsos, leginkább kiegyenlített (N:P:K – 20:20:20) táppal. Az általunk választott táptól függő gyakorisággal és töménységgel, melyet a táp gyártója ad meg.

Trópusi növényként a hoyák többsége a meleg, nedves és párás körülmények között érzi jól magát. A szobahőmérséklet megfelelő ezeknek a növényeknek, de a páratartalom már nem. Ezért  fontoljuk meg egy párásító használatát, vagy helyezzük a hoyák cserepét egy agyaggolyóval és vízzel feltöltött tálcára.

A hoyák többsége trópusi növény, így a számukra ideális körülmények biztosítása nehezebb lehet. A leggyakoribb problémák éppen abból adódnak, hogy nem megfelelően tartjuk őket, ezért próbáljunk meg hasonló körülmények között tartani ahhoz, ahol élnek.

A túlöntözés az egyik legnagyobb probléma, ami – ahogyan írtuk fentebb –  gyökérrothadást okozhat, ami úgy észlelhető, hogy a levelek fonnyadnak, lehullanak, mintha a növény nem kapna elég vizet, de sokszor pont ennek ellenkezője áll fenn, ezért kell ellenőrizni a talaj nedvességét. Gyökérrothadás esetén a talaj feletti szárrész színe is megváltozik,  zöld helyett sárgás-barnás lesz. De a számára hűvös-hideg környezet is ugyanilyen problémás lehet. Ezen problémák mindegyike okozhatja a növény leveleinek lehullását, megfeketedését, vagy a szárak elhalását. A túlöntözés a levelek sárgulását és kókadását is okozhatja, ahogyan a túl sok műtrágya is, ami miatt a gyökerek nem tudják felvenni a vizet. Ha a növény talajában túl sok só halmozódik fel, mert a tápozás túl gyakori töményebb volt, alaposan öblítsük át vízzel a talajt, átfolyatva rajta a vizet és néhány hétre hagyjuk abba a tápozást. Tápozásnál nagyon fontos, hogy a növény talaja már legyen picit nedves, mikor tápozunk, tehát a tápoldatos víz közvetlenül ne érje szárazabb gyökereket, mert főként a talaj közelében azokat megperzselheti és emiatt az elhalhat, és a növény is jobban hasznosítja a tápanyagokat, ha a talaja már picit nyirkos. Tehát tápozás előtt vagy ne hagyjuk nagyon kiszáradni a talajt, vagy előtte picit locsoljuk be és reggel vagy nyári időszakban este öntözzünk.

Ha látjuk, hogy a növény kezd visszaesni és semmiféle kártevőt nem látunk rajta, akkor víz-, páratartalom- és hőmérsékleti viszonyok változtatásával javíthatunk hoyánk állapotán.
Fontos még, hogy kerüljük a fekete színű cserép használatát. Főleg nyáron, ez a cserép olyan szinten magába szívja a meleget és felmelegszik, a talajjal együtt, hogy a növény szinte „megfő” benne.

A hoyák érzékenyek a nedvszívó kártevőkre, például a levéltetvekre, a lisztespoloskákra és a takácsatkákra.
Mindegyik ellen lehet védekezni pl neem olajjal, ha nem szeretnénk vegyszereket használni. Miután kezeltük a növényt, töröljük le a kártevők maradványait egy tiszta, puha ruhával.
A gombás fertőzések szintén gyakori betegségek a hoyák esetében. Gombaölő szerrel kezeljük a növényt, és jó, ha új, friss földbe ültetjük át.

Mindezek betartása mellett a nevelésük nem mondhatni nehéznek, igényelnek némi figyelmet, ahogyan minden más növény, de már leveleinek megjelésével és  főként virágaival otthonunk, kertünk díszei lehetnek, különleges trópusi hangulatot varázsolva oda.

Webáruházunkban nagyon kedvező áron vásarolhatnak meg sokféle hoyát, továbbá a gondozásukhoz szükséges ültetőanyagot, cserepet és tápot is.